Szomorúan közlöm barátom nyilatkozatát:
“Favágás.
Ha fát akarsz vágatni velem akkor adj egy tompa élű fejszét a kezembe, hogy amig megfenem legyen időm gondolkodni, ki akarom-e vágni AZT a fát. A tízig számolás klasszikus példája a gondolat előtti tett követéshez. Nekem most szomorú a lelkem. Kérlek tisztelettel nem a megértés alamizsnájáért könyörgöm mint akinek igazságot kell szolgáltatni . Mert akkor úgy tűnne, az egyet nem értők ellenségek. Nem, nem, nem erről van szó. Trianon emlékére a megmaradásért 100 éve fákat ültettek valakik. Reménységgel ásták a gyökér fészket, hogy legalább pislákoljon az ami legutoljára hal meg… Aztán láss csodát hiába voltak ezek az álmok, mert nem mások mint akiknek ültették azok vették semmibe. Kövenden ultraszuper daru segítségével június 13-án szombaton nagy üdrivalgás közben kivágták a szimbólium értékű templomkerti egészséges két fenyőfát. Anno Aponyi gróf védő beszéde is annyit ért akkor mint most az enyém. De le írtam, emlékeztetőül. A templomot nem bántják a fák. Vigyázzatok a fákra és azok is vigyáznak a templomra.
Tisztelettel Székely Miklós”